Akadémiai szabadság és liberális demokrácia

Az akadémiai szabadság a liberális demokrácia olyan nélkülözhetetlen eleme, ami a polgári szabadságjogokból – legelsősorban a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságából – fakad. Az akadémiai szabadság fogalma ugyanakkor túllép az egyéni szabadságjogokon, mivel magában foglalja a politikailag és szervezetileg is autonóm akadémiai kutatás és oktatás szabadságát. Az akadémiai szabadságnak így része az akadémiai közösség tagjainak egyéni kutatási és véleménynyilvánítási szabadsága és az egyetemek és kutatóintézetek szervezeti autonómiája is.

Az autokráciák hagyományosan korlátozzák az akadémiai szabadságot. Igyekeznek ellenőrizni a politikai legitimáció intellektuális alapjainak formálását, a kritikai diskurzus intézményi kereteit és a társadalmi elitek reprodukcióját. Ha tehetik, egyetlen autonóm tudástermelő intézményt sem hagynak politikai és pénzügyi felügyelet nélkül.

Az akadémiai szabadság azonban nemcsak az autokráciákban van veszélyben, hanem – az utóbbi évtizedekben legalábbis – a demokráciákban is. Miközben a hagyományosan stabilnak számító, „régi” demokráciákban romlik a demokratikus kormányzás minősége, szélesedik a választók és a törvényhozó hatalom közötti képviseleti szakadék és gyengülnek a demokratikus elszámoltathatóság feltételei, egyre több kormány igyekszik szűkíteni az akadémiai szabadság szellemi és pénzügyi feltételeit. A különféle ideológiai irányultságú politikai szereplők demokratikus körülmények között is hajlamosak olyan normatív elvárásokat támasztani az akadémiai élet résztvevőivel szemben, amelyek átpolitizálják az egyetemek és kutatóintézetek működését és potenciálisan korlátozzák az akadémiai szabadságot. Végül de nem utolsó sorban az üzleti megfontolások térnyerése is problémát jelenthet az akadémiai szabadság védelme szempontjából. Az akadémiai kutatások állami finanszírozásának visszaszorulása és az üzleti szereplők növekvő befolyása olyan helyzetekhez vezethet, amelyekben a kutatók egyre inkább függővé válnak az üzleti szereplőkkel szemben, korlátozva a kutatás szabadságát. Ebből nem az következik, hogy korlátozni kell az akadémiai és az üzleti élet szereplői közötti együttműködést, hanem az, hogy a vállalatvezetőknek is tiszteletben kell tartaniuk az akadémiai intézmények autonómiáját és a kutatás szabadságát, és átlátható és szabályozott alapokra kell helyezni az üzleti alapú kutatás-finanszírozást.

A magyar eset

A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok szerint az elmúlt évtizedekben világszerte növekvő nyomás nehezedik az akadémiai intézményekre és számos országban – köztük a legfejlettebb demokratikus országok növekvő részében is – romlik az akadémiai szabadság helyzete. Erről tanúskodik például az Erlangen-Nürnberg székhelyű Friedrich Alexander Universität és a göteborgi V-Dem Intézet által közzétett legfrissebb Academic Freedom Index jelentés. A 2010 utáni Magyarország ebben a globális kontextusban is egyedülálló, több szempontból is problematikus esetet jelent. A magyar állami egyetemeken a kormány a 2010-es évek első felében szorosabbra húzta a pénzügyi függőség eresztékeit. Ez az úgynevezett kancellári rendszer bevezetését jelentette, aminek keretében az állami egyetemeken megjelentek a pénzügyi irányításért közvetlenül felelős kormányzati megbízottak. Ezt követte 2017-ben a Közép-európai Egyetem (Central European University, CEU) jogi-intézményi ellehetetlenítése és külföldre üldözése, amivel a nemzetközi akadémiai rangsorokban egyik legmagasabban jegyzett és pénzügyileg egyik legfüggetlenebb egyetemét veszítette el a magyar felsőoktatás. Harmadikként a kormánytöbbség módosította a Magyar Tudományos Akadémiára és annak kutatóintézeteire vonatkozó törvényi szabályozást, és létrehozta az Akadémiáról leválasztott – eredetileg Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnak nevezett – új intézet-hálózatot, ami sokkal kisebb szervezeti autonómiával rendelkezik a korábbinál. Negyedszer, az állami egyetemek túlnyomó többségét egy nemzetközileg példátlan jogi formában szervezték újra: úgynevezett közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat (KEKVÁ-kat) hoztak létre a kvázi-privatizált egyetemek működtetésére.

A KEKVÁ-k ingyen jutottak jelentős állami vagyonhoz, és megbízták őket a korábbi állami egyetemek fenntartásával. A KEKVA-kuratóriumok tagjainak a kormány életre szóló kinevezést adott azzal a ki nem mondott elvárással, hogy a politikai helyzet alakulásától függetlenül maradjanak lojálisak a rezsimhez. Ugyanakkor a KEKVÁ-k nemcsak az egyetemek, hanem a tulajdonukba került és a kuratóriumuk által ellenőrzött állami vagyon kvázi privatizációjának eszközeivé is váltak, lényegében bármilyen intézményi felügyelet nélkül. (A közpénzkezelés szempontjából átláthatatlan működési mechanizmusok miatt a KEKVA-egyetemeket kizárták az európai uniós finanszírozásból, aminek következtében nem vehetnek részt teljes jogú konzorciumi tagként az Erasmus és Horizont programokban.)

A kezdeményezés

A Budapesti Akadémiai Szabadság Kezdeményezés (BASZK) célja, hogy tudományos elemzések és tudományos igényű dialógusok formájában foglalkozzon ezekkel a magyarországi problémákkal, valamint – ha a rendelkezésre álló erőforrások engedik – a hozzájuk hasonló környező országokbeli jelenségekkel. A kezdeményezés kiindulópontja az a meggyőződés, hogy az akadémiai szabadság léte vagy hiánya nemcsak az akadémiai intézmények és azok munkatársai számára fontos, hanem a liberális demokrácia egészére meghatározó befolyást gyakorol. Az akadémiai szabadság megőrzése és konszolidálása ugyanis az egyik legfontosabb indikátora és egyben intézményi feltétele az olyan politikai rendszereknek, amelyekben senki nem rendelkezik korlátlan hatalommal. A tudás újratermelésének és formalizálásának demokratizálásával és a társadalmi normákra vonatkozó, mindenki számára nyitott vita fenntartásával az akadémiai szabadság a válságba került liberális demokrácia fennmaradását és megerősödését segítheti elő. Ebben az értelemben a kezdeményezés az akadémiai szabadságot olyan részvételi projektnek tekinti, amiben az akadémiai közösség tagjai az érdekelt nem-akadémiai szereplőkkel együtt részt vehetnek a közügyek megvitatásában, és véleményükkel befolyásolhatják a közbeszéd és a társadalmi normák alakulását, többek között magára az akadémiai szabadság intézményi kereteire vonatkozóan is.

A BASZK egyszerre tudományos és aktivista projekt. Tudományos módszerekkel, akadémiai standardok alapján vizsgálja az akadémiai szabadság alakulását és annak várható következményeit Magyarországon és – ha erőforrásai engedik – a környező országokban, különös tekintettel az intézményi feltételek alakulására és a releváns közpolitika-formálási folyamatokra. Ennek a munkának az összegzéseképpen évente közzéteszi jelentését az akadémiai szabadság magyarországi helyzetéről, a szükséges erőforrások rendelkezésre állása esetén regionális kitekintéssel.

Ugyanakkor az akadémiai munkát és a vele kapcsolatos közéleti tevékenységet – az elkészült anyagok bemutatását és a középpontjukban álló közpolitikai kérdések körüli vitát – is felhasználva igyekszik társadalmi hatást elérni, befolyásolni az akadémiai szabadsággal kapcsolatos közgondolkodást, magára irányítani a releváns érdekcsoportok figyelmét és hatást gyakorolni az akadémiai életet szabályozó közpolitikák alakulására.

Ennek érdekében a BASZK vitákat szervez az akadémiai közösség tagjai és az adott kérdéshez hozzászólni kívánó bármely más társadalmi szereplő részvételével. A viták során kialakuló párbeszédek – dialógusok – fontos szerepet játszanak a BASZK álláspontjának kialakításában, és segítik a magyarországi és a nemzetközi akadémiai és közpolitika-formálói közösség tagjai közti hálózat-építést. A vitákra offline, online vagy hibrid módon kerül sor, és témáikat a BASZK Nemzetközi Tanácsadó Testületének tagjai (is) javasolhatják. A viták a témától és a körülményektől függően lehetnek nyilvánosak vagy zártkörűek.

A BASZK az ilyen dialógusokat attól a meggyőződéstől vezérelve szervezi, hogy a közérdekű kérdésekről zajló nyílt, inkluzív és egyenlő felek által folytatott párbeszéd a liberális demokrácia alapja. Az ilyen dialógusok segítik a társadalmi viszonyok és az egymással rivalizáló közpolitikai alternatívák pontosabb megértését és a közpolitika-alkotásért végső soron felelős politikai döntéshozók számon kérhetőségét. A kezdeményezés hisz benne, hogy a tudományos gondolkodás művelése nem csupán instrumentális ismeretek létrehozását és strukturált felhalmozását szolgálja, hanem a társadalmi normák demokratikus viták során történő formálását és megerősítését is. A dialógusok témái között szerepelhetnek például (1) a demokratikus részvétel normái a szélsőséges politikai szereplők szerepét és státuszát illetően (az úgynevezett demokratikus tűzfal, Brandmauer vagy cordon sanitaire problémája), (2) a liberális demokrácia jövője és jelenlegi válsága és (3) a klímaváltozással kapcsolatos demokratikus és nem-demokratikus közpolitikai folyamatok. Az akadémiai szabadság jelenlegi állapotával és jövőbeli alakulásával kapcsolatban dialógusok szervezhetők például (4) az illiberális és autokratikus kormányok beavatkozásaival szembeni intézményi biztosítékokról, (5) az üzleti érdekek által az akadémiai életre gyakorolt hatásokról, vagy (6) az akadémiai életet és együttműködési formákat szabályozó normatív elvárásokról és ezek kikényszerítési módjáról, legyenek azok politikailag „bal” vagy „jobboldali” eredetűek. A kezdeményezés résztvevői szerint az akadémiai szabadság gyakorlása – társadalmilag releváns kérdések feltétele és a rájuk adandó válaszokról szóló vita – olyan anti-autokratikus ellenstratégiát jelent, ami számottevően hozzájárul a liberális demokrácia társadalmi alapjainak megerősítéséhez.

Akadémiai affiliáció és agenda

A BASZK székhelye az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont (ELTE TK). A kezdeményezést kis létszámú projektmenedzsment team irányítja, ami az ELTE TK kutatás-menedzsment stábjára támaszkodik. A projekt tevékenységét egy nemzetközi tanácsadó testület segíti, amelynek tagjai a területen dolgozó kutatók és az akadémiai szabadság iránt elkötelezett magyarországi és külföldi tudományos intézetek és értelmiségi műhelyek képviselői. A projekt befogadása az ELTE TK részéről önmagában is jelzi, hogy az egyik utolsó magyar állami egyetem megfelelő hátteret jelent az akadémiai szabadság helyzetével és jövőjével kapcsolatos kutatások és dialógus számára.

A kezdeményezés pénzügyi és intézményi működési feltételeinek kellő mértékű megerősödése után, életciklusának második fázisában a BASZK rövidebb-hosszabb idejű tartózkodásra hív majd meg oktatókat és kutatókat Budapestre, hogy részt vegyenek a kezdeményezés munkájában. A vendégkutatók és -oktatók az ELTÉ-n és más résztvevő egyetemeken és kutatóintézetekben végeznek majd munkát, miközben szerepet vállalnak a demokratikus dialógusokban, többféleképpen járulva hozzá a BASZK tevékenységhez.