Stojilovska Ana tagja volt annak a szerzői munkacsoportnak, amely az alábbi könyvfejezetet jelentette meg:

H. Thomson, C. Snell, A. Stojilovska, K. Ricalde, S. Volturo, N. Winston, M. Büchs, D. Valero, R.S. Waltrup, A.S. O’Connor, N. Ratzmann, A. Lee, E.C. Cristofoletti, R. Ince, Bringing the Climate Emergency into the Mainstream of Social Policy: A Cross-Cutting Review of Major Gaps, Opportunities, and Needed Action, in: K. Bell, E. Foster, S. Satheesh (Eds.), The Sage Handbook of Eco-Social Policy and Politics SAGE Publications Ltd, Newcastle-Upon-Tyne, 2026, pp. 94–115.

A könyvfejezet a „Mapping the intersections of Social Policy & Climate Change” című műhelymunka eredményeként született, amelyre 2021. november 19-én és 30-án online formában került sor, a Social Policy Association Climate Justice and Social Policy Group szervezésében. A műhelymunka célja a szociálpolitika és az éghajlatváltozás közötti metszéspontok feltérképezése volt annak érdekében, hogy a tudományterület egésze számára hasznosítható, cselekvésorientált tudás és a jövőben integrált módon kezelendő szakmai kihívások kerüljenek azonosításra.

A könyvfejezet amellett érvel, hogy az éghajlatváltozást a szociálpolitika fősodrába kell emelni, mivel az közvetlen hatással van a jólétre, az egyenlőtlenségekre, a szegénységre, a közszolgáltatásokra és az emberi jogokra. Rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás és a klímapolitikák számos szociálpolitikai területtel kapcsolódnak össze, beleértve a munkát, a lakhatást, az egészségügyi és szociális ellátást, az oktatást, az élelmiszer-, energia- és vízszegénységet, a migrációt, a családi életet, valamint a büntető igazságszolgáltatást, és tovább mélyíthetik a már meglévő egyenlőtlenségeket, amennyiben nem a klímaigazságosság és az igazságos átmenet elvei mentén kerülnek kialakításra. A szerzők olyan „öko-szociális” megközelítések alkalmazását sürgetik, amelyek összekapcsolják a környezeti fenntarthatóságot a szociális védelemmel, biztosítva, hogy a sérülékeny csoportok védelmet élvezzenek, miközben a társadalmak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövő felé haladnak. Érvelésük szerint a szociálpolitikának meg kell újulnia az oktatás, az interdiszciplináris kutatás, valamint a nyilvánossággal és a szakpolitikai szereplőkkel folytatott párbeszéd révén, oly módon, hogy a klímapolitikai cselekvés, az igazságosság és a fenntartható jólét a tudományterület középpontjába kerüljön.