Papp Zsófia Democratization című folyóiratban megjelent tanulmányában azt vizsgálja, hogy az észlelt politikai képviselet miként alakítja a demokratikus teljesítmény megítélését egy polarizált, demokratikus visszacsúszással jellemezhető politikai környezetben. Egy Magyarországon végzett kérdőíves kísérlet (n = 1005) alapján a kutatás túllép a hagyományos győztes–vesztes megközelítésen, és azt elemzi, hogy a kormánypárti és az ellenzéki szavazók képviseleti státusza együttesen hogyan befolyásolja a demokrácia minőségének észlelését.

Az eredmények azt mutatják, hogy a demokratikus teljesítmény értékelése nagymértékben a képviseleti egyensúlytól függ: a válaszadók akkor értékelik a legkedvezőbben a demokráciát, amikor mindkét politikai oldal képviselve érzi magát, és a legkedvezőtlenebbül akkor, amikor egyik sem. Az ellenzék képviseletének észlelése a demokratikus minőség megítélésének elsődleges meghatározójaként jelenik meg, ami rámutat arra, hogy a politikai oldalak bevonása kiemelkedő jelentőséggel bír a demokrácia értékelésében.

Bár az értékeléseket a csoportérdekek is szűrik – különösen az ellenzéki szavazók érzékenyek saját politikai kizárásukra –, a pluralista mércék a politikai megosztottság mindkét oldalán kimutathatók maradnak. Az eredmények arra utalnak, hogy még egy demokratikus visszacsúszással jellemezhető rezsimben is a polgárok a demokrácia értékelését alapvetően pluralista szempontokhoz igazítják.