Benedek István új tanulmánya a Journal of Contemporary Central and Eastern Europe (Q1) folyóiratban a Weimari Köztársaság összeomlását a politikai polarizáció kortárs elméleteinek segítségével vizsgálja újra. A tanulmány szerint Weimar bukását nem önmagában a polarizáció vagy a társadalmi megosztottság okozta. A társadalmi-morális közösségek eleinte stabil keretet adtak a politikai képviseletnek, ugyanakkor megnehezítették egy közös demokratikus identitás kialakulását. A demokratikus összeomlás akkor vált valószínűbbé, amikor ezek a kötődések meggyengültek, és a válság közepette a politikai szereplők a társadalmi és politikai megosztottságot kölcsönösen illegitimnek tekintett táborok közötti konfliktussá alakították, miközben gyengült az intézményi önkorlátozás és összeomlott az alapvető demokratikus bizalom.

A tanulmány elkülöníti az ideológiai, affektív, káros (pernicious) és demokratikus polarizáció különböző formáit, és a náci Volksgemeinschaft ígéretét a „kirekesztő egység” stratégiájaként értelmezi. A nemzetiszocializmus ebben az értelemben nem megszüntette, hanem újraszervezte a polarizációt az „autentikus” nemzeti közösség és az abból kizárt belső ellenségek közötti antagonizmussá.

A kézirat szerző által elfogadott verzója ITT érhető el.