Farkas Xénia
Politikai Viselkedés Osztály

Bene Márton
Politikai Viselkedés Osztály
 

Mely politikai szereplők és milyen hatékonysággal használták a közösségi médiát a 2018-as választási kampányban? Kik posztolnak a legtöbbet? Kik a legpasszívabbak a Facebookon? Kinek a posztjait osztják meg, és kinek a tartalmaihoz szólnak hozzá a legtöbben? A húsvéti sonkakészítés rejtelmei vagy a közpolitikai tartalmak érdekesebbek? Milyen képeket osztanak meg a politikusok az Instagramon? Ki használja a Twittert? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat bejegyzésünkben.

Bíró-Nagy András
Kormányzás és Közpolitika Osztály

A migráció minden kétséget kizáróan a 2014–2018-as parlamenti ciklus kulcstémája volt a magyar politikában. Az alábbi írás azt vizsgálja, hogy miként alakult a migráció témájának jelentősége a magyar és az európai közvéleményben, egyben választ adva arra a kérdésre, hogy a magyar kormány tematizálási kísérletének hatása mennyire tekinthető kiugrónak európai összehasonlításban.

Dobos Gábor
Demokrácia- és Politikaelméleti Osztály

A 2018-as országgyűlési választás aligha a választási programokról és a pártok által tett ígéretekről szólt. A választási ígéretek mandátumelméleti alapú elemzése mégis sokat elárul a pártok kampányáról, közpolitikai beállítottságáról és stratégiájáról. Az alábbi írás azt vizsgálja, hogy a pártok mennyi vállalást tettek és ezek a szakpolitikai területek milyen széles körét érintették.

Videó: Fernando Casal Bértoa előadása a Magyar Politikatudományi Társaság XXIV. Vándorgyűlésén 2018. június 8-án.

Pokornyi Zsanett
Kormányzás és Közpolitika Osztály

Miért és miért pont akkor születnek meg adott kormányzati vagy parlamenti döntések? Hogyan kerül egy-egy szakpolitikai ügy előtérbe? Mi a napirendek szerepe a magyar politika döntéseiben? A Boda Zsolt és Sebők Miklós által szerkesztett, frissen megjelent könyv, "A magyar közpolitikai napirend: Elméleti alapok, empirikus eredmények" valamint annak hátterét adó Hungarian Comparative Agendas Project (CAP) kutatócsoport munkája révén ilyen és ehhez hasonló kérdésekbe nyerhetünk betekintést.

2018. április 12-én Gian Vittorio Caprara "Personal Determinants of Political Divide" címmel előadást tartott a Politikatudományi Intézetben.

Darabos Ádám
gyakornok 
Demokrácia- és Politikaelmélet Osztály

Mitől válik egy politikai vezető karizmatikussá? A kutatók egy része szerint az egyéni, személyes képességek tesznek bizonyos politikusokat kivételessé. Mások a környezeti adottságokra, válságokra vezetik vissza azt, hogy miért tekint a nép bizonyos politikai vezetőkre különleges képességekkel bírónak. Philip Smith szociológus szerint mindkét szempontot érdemes figyelembe venni, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a politikai vezető csak akkor tudja karizmatikus képességeit alátámasztani, hogyha az adott közösség kultúrájához igazodva egy sajátos megváltásnarratívát alakít ki. Smith erre a gondolatra alapozva egy elméletet dolgozott ki, majd három karizmatikus politikai vezető (Adolf Hitler, Winston Churchill és Martin Luther King) példájával kívánta bizonyítani annak alkalmazhatóságát. A következőkben Smith „Culture and Charisma: An Outline of a Theory” című tanulmányának főbb megállapításait mutatom be röviden, majd módszerének használhatóságával kapcsolatosan fogalmazom meg aggályaimat.

Farkas Xénia
Politikai Viselkedés Osztály

Manapság a szöveges tartalmak mellett egyre jobban figyelünk a politika látványára is: a plakátok, reklámok és felugró ablakok az életünk elkerülhetetlen részévé váltak.  A vizualitás a beszédekhez és írott anyagokhoz hasonlatosan jelentésekben gazdag. A politikai kommunikáció vizsgálatát tehát ki kell terjesztenünk a videókra, fényképekre, plakátokra.

Szűcs Zoltán Gábor
Demokrácia- és Politikaelméleti Osztály

Rossznak kell-e lennünk a politikai sikerért? Szentesíti-e a cél az eszközöket a politikában? A közhiedelemmel ellentétben a politikai realistákat nem csak a „piszkos kezek dilemmája” érdekli, amikor erkölcs és politika viszonyával foglalkoznak. S ha mi magunk is szeretnénk jobban megérteni azokat az erkölcsi kihívásokat, amelyekkel a politikában elkerülhetetlenül szembesülünk, érdemes odafigyelni arra, amit a realisták valójában mondanak.

Bíró-Nagy András
Kormányzás és Közpolitika Osztály

A közép-európai országok már csaknem 15 éve az Európai Unió tagjai, az Európai Parlamentbe delegált képviselőik tevékenységéről mégis igen korlátozott a közvélemény tájékozottsága, és a témáról rendelkezésre álló akadémiai tudás is. Ebből következően nem meglepő, hogy széles körben elterjedt az a mítosz, miszerint a keleti bővítés után az új tagállamok több nacionalizmust és széthúzást vittek be az európai politikába, gyengítve az EU kohézióját. Az alábbiakban a régiónkból egyszerre csatlakozott öt ország (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia) példáján, az első két teljes ciklus (2004-2014) szavazási jegyzőkönyvei alapján cáfolom ezt a legendát.